1. fejezet

   A fülemhez kaptam a kezem, de elkéstem vele. Körülbelül két lépésnyire álltam Márktól, amikor elsütötte a walther p38-ast, de így is azt hittem, hogy beszakad a dobhártyám, mikor eldörrent a pisztoly. A következő lövések zaját már tudtam védeni, de az elsőtől még mindig csengett a fülem. Látványnak sem volt utolsó, mikor a lövedékek célba találtak. A céltáblának kiállított sörös dobozoknak, hiába voltak teletöltve homokkal ez abszolút nem jelentett akadályt. Egymás után, pörögve emelkedtek a levegőbe, miközben a bennük lévő homok úgy spriccelt széjjel, mintha nem is egy kilenc milliméteressel, hanem egy ágyúval lőttek volna rájuk. Amikor a pisztoly szánja végül kiakadva jelezte, hogy a fegyver kiürült, Márk felénk fordult.

 - Na milyen voltam? - kérdezte vigyorogva.

 - Hangos - szóltak néhányan vissza a tömegből.

Nem egészen ezt a választ várhatta, mert a száját elhúzva, kivette a tárat a pisztolyból és odasétált a kemping asztalhoz, hogy felhajtson még egy doboz sört. Márk huszonöt éves volt, így a legidősebb a bandából. Nemrég jött ki a sittről, súlyos testi sértés miatt. Engedélye nem volt a fegyverre, mint büntetett előéletű nem is kaphatott. A walther p38-as egy második világháborús, német tiszti pisztoly volt. Azt nem tudtuk honnan szerezte, de nagyon ragaszkodott hozzá, mert mindenhová magával vitte. A kora és a múltja miatt mindenki őt tekintette a főnöknek. Általában meg is fogadtuk a tanácsait, viszont az ilyen bulik alkalmával, mint most is, mindenki ment a saját feje után. Legalább tizenöten gyűltünk össze a régi, lebontásra ítélt téglagyár egyik alagsorában. A bandatagok átlagéletkora nem volt több tizenhét évnél. A barátnőm, Gitta, például csak tizenöt éves. A lányok közül Ő a legfiatalabb, de szerintem Ő is néz ki a legjobban a csapatból, úgyhogy büszke vagyok rá.

 - Gyújtasz? - kérdezte Gitta, miközben felém nyújtotta a cigarettásdobozt.

 - Naná - kaptam az alkalmon azonnal.

Tudtam, hogy káros meg minden, de úgy gondoltam egyszer élünk. Mindenki, főleg anyám szokott prédikálni, hogy azok az emberek mennyivel korábban halnak, akik dohányoznak. Én meg úgy voltam vele, az úgyis előfordulhat bármikor, ezért legalább addig élhessek úgy, ahogy nekem tetszik. Persze csak addig, ameddig lehet.

 - Na mi van? Elkéstem? - üvöltötte túl (az amúgy is hangos zenét) Ottó, és hangosan bevágta maga mögött a vasajtót, mindenkinek jelezve, hogy megérkezett.

Mivel általában mindig késve jön, ezért sokan nem is foglalkoztak vele, de ő nem zavartatta magát emiatt, az első útja az asztalhoz vezetett és már bontotta is az első sörét. Őt ismerem a legrégebb óta, már óvodába is együtt jártunk. Rengeteg közös balhén vagyunk túl, nem mellesleg Gitta bátyja. Általában tizenöten-húszan szoktunk összejönni egy ilyen buli alkalmával, de sörből még sose tudtunk eleget hozni, pedig ez már nem az első alkalom. Minden hétvégén itt lógunk amíg az épületet le nem bontják. Néha a cigifüsttől látni sem lehet, de már alkalmazkodtunk. Itt szoktuk egymás haját rövidre nyírni, van, hogy borotválni is. Itt csináljuk a tetoválásokat, meg a csajoknak a piercingeket. Sőt, itt szoktuk megtervezni a következő balhét is. Éreztem magamon, hogy éjfél már jócskán elmúlhatott, mert kezdtem álmosodni. Tudtam, általában nem tart sokáig, csak ameddig az ember átlendül azon a bizonyos holtponton, utána már reggelig is fent tudok maradni minden erőlködés nélkül. Ez a mai nap kivétel volt ez alól. A rengeteg pia miatt, vagy nem is tudom, de nem akart a holtpontnak vége szakadni. Gitta észrevehette rajtam, megkérdezte, menjünk-e haza. Mondtam neki, hogy ha neki sem gond, akkor mehetnénk. Nem kellett őt sem biztatni, mert reggel korán kellett neki kelni, ugyanis az iskolával, egyhetes osztálykirándulásra mennek. Ottót megkérdeztük nem akar-e velünk hazajönni, de ő még maradni akart. Idefelé bringával jöttünk és úgy terveztük, hogy azzal is megyünk, mert legalább segít kijózanodni a friss levegőn. Nem minden alakult a terveink szerint, mert esni kezdett az eső. Márk felajánlotta, hogy elvisz minket kocsival, mert ő azzal jött. Nem szívesen ültünk be mellé, mivel már rendesen volt a fejében, viszont az álmosságom elaltatta az óvatosságomat. Ettől függetlenül szerencsésen kiraktuk Gittát a házuknál és hozzánk is biztonságban elértünk. Alig vártam, hogy az ágyba kerüljek. A kispárnát épp a fejemre akartam rakni,hogy elnyomja azt a monoton zajt,amikor rájöttem,hogy a mobilom csörög.Nem tudom mióta csörgött,de mire felvettem már lerakta az illető.Megnéztem ki keresett.Gitta volt az és volt már két nem fogadott hívásom is tőle.Jó mélyen aludhattam,ha nem hallottam.Gyorsan visszahívtam.Tiszta idegbeteg volt,hogy eddig nem vettem fel a telót.Nem akart semmi különöset,csak meg szerette volna tudni,hogy az éjszaka hazaértem-e épségben.Hívta Márkot is,de Ő ki volt kapcsolva,így érthető volt az aggodalma.Már a buszon volt az osztállyal,lassan indultak.Miután tisztáztuk a dolgot,megnyugodott.Mondta,hogy a délutánra tervezett tüntetésen vigyázzunk magunkra.Egyéb esetben Ő is velünk tartott volna,de ez a kirándulás kötelező volt mindenkinek.

Próbáltam vissza aludni,de fél órás sikertelen próbálkozás után feladtam.Begyógyult szemekkel kibotorkáltam a fürdőszobába és elkezdtem vizet engedni a kádba.Amíg folyt a víz,feltettem a telómat töltőre,közben az arcom nézegettem a tükörben.Voltam már jobb állapotban is.Nagyon nem tetszett amit a tükörben láttam.A szemem helyén kis rések voltak,az általában mindig gondosan kopaszra borotvált fejem meg igencsak borostás volt,hogy az elmúlt éjszaka nyomait már ne is említsem.

Az ember mobiltelefonja mindig a legrosszabbkor szólal meg.Éppen beleültem a fürdőkádba amikor újra megcsörrent.A beállított csengőhangból egyből rájöttem,hogy Ottó van a vonal túlsó végén. Kelletlenül de óvatosan,nehogy elcsússzak,kikecmeregtem a kádból. A töltőn lévő telefon miatt muszáj volt megtörölnöm a kezem,mert azért az ember nem szívesen nyúl vizes kézzel elektromos dolgokhoz.

 - Na mi van, nem tudsz aludni? - kérdeztem tőle

 - Rosszkor zavarlak? - kérdezett vissza.

 - Nem lényeges, csak a kádból ugrottam ki. Na mi újság?

 - Nem sok minden, csak érdekelne, hogy áll e még, amiről az éjjel dumáltunk?

 - Mi? A tüntetés?

 - Hát arról beszéltünk, nem?

 - Persze, persze, csak gondoltam előtte rendbe rakom magam.

 - Figyelj csak! Ha gondolod jöhetsz korábban is, legalább a nagyfater fényképeivel kicsit megalapozzuk a hangulatot.

Az öreg megszállottan gyűjtötte a második világháborús náci relikviákat, fényképeket és minden ezzel kapcsolatos dolgot.

 - Mindenképp korábban kell indulnom, mert venni kéne a telómba egy új memóriakártyát. A régit kinőttem.

 - Akkor mikor is jössz?

 - Egy órán belül ott vagyok, de ha gondolod megvárhatsz az állatkert bejáratánál, legfeljebb együtt megyünk a telefonoshoz.

 -Végül is miért ne?

 - Akkor ott találkozunk tizenegy óra magasságában.

 -Oké, várlak.

 - Szia.

Na,gondoltam,ebből már nem lesz hosszú fürdés,ezért csak beleálltam a már kiengedett fürdővízbe és gyorsan lezuhanyoztam.Ottóék gyalogosan körülbelül fél órára laktak tőlem,így amikor csak tehettem, mindig bringával tekertem át hozzájuk.A terv most is ez volt,mert ha memóriakártyát is akarok venni,akkor sietni kell.Túl sok mindent a telefonon kívül nem vittem magammal,főleg személyes iratokat nem,mert a rendőröket ismerve jobb,ha az embernél egy ilyen tüntetés alkalmával nincsenek papírok.Ezzel a módszerrel már két alkalommal is sikerült megúsznom a felelősségre vonást.Ebben reménykedtem most is.

A tizenhat giga byt-os kártya tizenöt euro, a harminckettes huszonöt.Amit az interneten hirdettünk olcsóbbik fajtát,már elfogyott.Csak a készlet erejéig volt belőle néhány darab,mondta az eladó.Ez jellemző az ilyen üzletekre.Becsalják az emberkét valami jónak tűnő akció reményében,de mire ideér már nem aktuális.Összesen volt nálam harminc euro és néhány cent.Mivel a balhés buli előtt még meg akartunk inni pár sört is,ezért nagyon az olcsóbbik felé húzott a szívem,de hát nem minden nap vesz az ember új memóriakártyát,ezért győzött az ész.A drágábbikat,de a dupla akkora kapacitásút vettem meg.A kis műanyag dobozkát a zsebembe csúsztattam és már tekertem is tovább.Pont befordultam az egyik utca sarkon,amikor eszembe jutott Ottó,hogy Ő meg az állatkert előtt vár.

Általában mindig náluk találkozunk,ezért már rutinszerűen hozzájuk mentem.Gyorsan fékeztem és a következő utcán visszakanyarodtam.

Már messziről kiszúrtam a fekete bomberdzsekijét és a kopasz fejét.

Mivel ellenkező irányból várt,ezért nem számított arra,hogy a háta mögül érkezem.Nagyot farolva álltam meg mögötte amitől úgy megijedt, hogy majdnem az úttestre ugrott.

 - Ha, ha, ha mondta kicsit gúnyolódva.

 - Mivan? Rossz a lelkiismereted?

 - Nem rossz, csak majdnem összeszartam magam. Miért onnan jössz?

 - Mert majdnem itt felejtettelek.

 - Na, Te aztán jó haver vagy.

 - Nem hagytalak volna itt, nyugi. Na, hogyan tovább? - kérdeztem tőle.

 - Az attól függ, mennyi pénz van nálad. Megyünk kártyát venni?

 - Már megoldottam idefelé jövet, ezért is késtem el.

 Mondtam neki, hogy alig néhány euróm maradt a kártyavásárlást követően.Hál istennek nála mindig volt pénz.Megbeszéltük,hogy beülünk a Ratskeller nevezetű sörözőbe.Nem a legolcsóbb hely, viszont a pincércsaj nagyon jól néz ki,és bőven csapolják a sört is kevés habbal a tetején.Másnaposság ellen pont jól jött.Sörözgetés közben kicseréltem a kártyát a telóban.Kellett a hely,mert sokat szoktam videózni és fényképezni a tüntetéseken,hogy a rendőri brutalitásokat és az esetleges visszaéléseket dokumentálni tudjam.Közben általános dolgokról beszélgettünk,de főleg az általános nézeteink volt a téma.A mára tervezett tüntetésnek is ez volt a lényege.Ha az ellentábor próbált valami ellen,vagy valami mellett tüntetni,akkor azt mi állandóan igyekeztünk megzavarni függetlenül attól,hogy igazuk volt e,vagy sem.A mi szemünkben másoknak nem lehet igaza.Erre hoztak különböző törvényeket,és mióta a törvény él,azóta óvatosabbak vagyunk,de ott igyekszünk nekik keresztbe tenni,ahol és amikor,csak tudunk.Az,hogy most miért is tüntetnek,minket abszolút nem érdekelt csak azt tudtuk,hogy ott a helyünk.Állítólag valaki leöntött festékkel valami emlékművet,és ez nem tetszik nekik.Szerintünk jól tette,mert így is volt az emlékművekből épp elég.

A harmadik korsó sör után már éreztük,hogy kezd zsibbadni az agyunk.Ezt az érzést szerettük,mert sok mindenről elterelte a figyelmünket,ráadásul sokkal bátrabbak is voltunk.A biciklire már nem nagyon mertem felülni,mert nem éreztem magam stabilan,meg hát Ottó is gyalog jött,úgyhogy sétálva indultunk el feléjük.Mehettünk volna egyből a tüntetésre is,de a bringát nem hagyhattam az utcán.Azt beszéltük meg,hogy a balhé végéig Ottóéknál marad,utána onnan megyek majd vele haza.Egyre több ember jött velünk szemben az utcán,valószínűleg a tüntetésre mentek ők is,mert sokaknál transzparensek és zászlók voltak.

 -Várj egy kicsit. - mondta Ottó.

 - Mi van?

 -Várj itt! - azzal lehajolt és felkapott egy követ az úttest melletti járda mellől,és átszaladt az úttesten az egyik kapualj üzletéhez. D NNA, volt az üzletre írva egy nagyon régi kopott táblára,alig olvasható felirattal.Ilyen távolságból lehetett akár régiség kereskedés,ékszerbolt,vagy bármi más is.A felirat alapján nem lehetett eldönteni,de mint utólag kiderült,könyvesbolt volt.A kocsik zajától a csörömpölést alig hallottam,amikor Ottó belevágta a követ a kirakatba.Olyan erővel dobta,hogy a kirakatban felállított kegytárgyak is felborultak.Ottó az úttest túloldalán,én pedig a saját oldalamon futottam.Félig hátranézve még láttam,hogy egy idősebb nő ajvékolva kijön az üzletből és segítségért,meg rendőrért kiabál.

Nem sokat foglalkoztunk vele,a lényeg az volt,hogy mihamarabb lelépjünk onnan.Rendőrt ilyenkor hiába is várna,mind a tüntetést biztosítja.Ottó a következő zebránál jött át.

 - Sosem szerettem az öreglányt,mert hát tudod mi a véleményem ezekről. - mondta.

Ami tény az tény.Muszáj volt vele egyetértenem.